Amikor jön a gyerek és beléd rúg, akkor nem az az első gondolatod, hogy ez a gyerek bajban van

G7 Beszélgetések

„A gyerekeink bajban vannak: annyira megváltozott, felgyorsult körülöttünk a világ, hogy elveszítettük azokat a struktúrákat, amik azt tették lehetővé, hogy a gyerekek normál ütemben fejlődjenek, és minél stabilabb idegrendszerrel tudjanak az iskolába kerülni” – mondja a G7 oktatási témájú podcastsorozata, a 28. óra új epizódjában Gruber Andrea, a NoBadKid – Pressley Ridge Alapítvány vezetője.

https://g7.hu/uploads/2025/01/g7_28ora_januar.mp3

A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban.

Ma a gyerekek 20-25 százalékának van valamilyen mentális kihívása. Gruber Andrea szerint nem az a válasz, hogy ezeket a gyerekeket – vagy legalábbis jelentős részüket – kell valahogy „másképp tanítani”, hanem a gyerekekkel általában kell másképp foglalkozni, és van az intézményrendszernek felelőssége, feladata abban, hogy megtalálja a válaszokat.

A pedagógusok, nevelők kevéssé vannak felkészülve a „problémás”, viselkedészavaros, adott esetben akár agresszív gyerekek kezelésére, és nagyon kevés segítséget is kapnak, hogy ezeket a helyzeteket kezelni tudják. Így érhető, hogy próbálnak szabadulni ettől. Gyakran a fegyelmi vétségre alapozott eltanácsolás lesz a „megoldás”.

A viselkedészavar sok esetben látszik (verekedés, vagy teljes passzivitás és „megbújás” az órán). Amikor legalább feltűnik, azt sem nagyon tudják kezelni, és ilyenkor történnek próbálkozások szakértői bizottsághoz küldéssel, vagy pszichológus, pszichiáter keresésével, de az utóbbiakból is óriási hiány van. Nagyjából ezer vagy még több gyermekre jut egy iskolapszichológus, és a gyerekpszichiátriai ágyak száma is minimális. Van azonban olyan befelé forduló, folyamatosan szorongó, önmarcangoló magatartás is, amely legalább ennyire veszélyes, de erre sokszor fel sem figyelnek az iskolában.

A NoBadKid – Pressley Ridge Alapítvány Bruce Perry amerikai pszichiáter neuroszekvenciális modelljét követi. Eszerint a különböző viselkedészavarok alapvetően valamilyen kora gyerekkorban elszenvedett trauma tünetei, ahol traumán nem feltétlenül egyszeri nagy negatív hatást kell érteni, hanem a folyamatos stressznek való kitettséget.

Amint Gruber Andrea elmondja, „az ember mint faj úgy van összerakva, hogy 30-40 fős klánokban tudjunk jól működni”. Ezek az idők során felbomlottak, és ezzel eltűnt az a biztos támogató közeg, ami segítette az ott növekedő gyerekek stabil felnőtté válását. Valójában ma is sok nyugodt felnőtt kell, kellene a gyermek fejlődési környezetében ahhoz, hogy a felnőtté válás útján megfelelő támogatást kapjon.

Gruber Andrea és a podcast házigazdája, Holtzer Péter

„Nem elég, hogy egy kütyüt nyomunk a gyerek kezébe, vagy megvesszük az összes játékot és mindent, amit a gyerek megkíván, nem erre van szüksége, hanem a mi figyelmünkre, arra, hogy leüljünk vele, amikor még egész pici baba, akkor gügyögjünk, azt a színes kockát háromszor, négyszer, ötvenszer tegyük az egyik oldalról a másikra” – mondja Gruber Andrea.

A módszer amerikai kifejlesztője szembe megy a mainstream pszichológiai megközelítésekkel, és azt is vallja, hogy biológiai, fiziológiai elváltozások jóval kisebb százalékban vannak jelen a gyerekeknél, mint azt a diagnózisok sejtetik. Eszerint az ilyen diagnosztikai címkék közül sok valójában levehető a gyerekről. Mindeközben a valóban fiziológiailag „beteg” gyerekeknek is érdemben tud segíteni, fejleszteni a sok pozitív felnőtt figyelem, környezet, a biztonságos, kiszámítható közeg.

A segítségadáshoz nem kell „pecsétes papíros hivatalos” terapeutának lenni, viszont azt kell elsajátítani, hogy sok, folyamatos pozitív felnőtt figyelemmel, támogatólag forduljunk a gyerekhez, és ezt a viselkedést kell tudni konzisztensen alkalmazni. Az ösztönös reakciók átalakítása elsődleges:

Amikor odakerülsz abba a helyzetbe, hogy jön a gyerek és beléd rúg, akkor nem az az első gondolatod, hogy ez a gyerek bajban van, és vajon miért rúgott belém, hanem visszarúgok vagy megpofozom, vagy ráordítok, hogy azonnal takarodj ki a teremből.

Egy iskolákat, tanárokat mindebben támogató alapítvány az olyan közeg megteremtésében segíthet, ahol a gyerekekkel legtöbb időt töltő pedagógus is tud aztán gyógyító hatással lenni. Kutatásokkal, az agyról készült nagy felbontású képalkotó eljárásokkal kimutatható, hogy már napi 7-15 perc pozitív interakció gyógyító hatással van a gyerekekre.

Az alapítvány iskolákon belüli és saját programokat is folytat. A partneriskolákban a módszertan átadása és mentorálás zajlik, ezek hosszú folyamatok lehetnek. A nem túlzottan támogató, nehéz közegben akadnak pozitív példák is, például amikor a módszertant sok éve használó, hátrányos helyzetű iskolához egyszer csak elkezdtek (vissza)áramlani az érintett gyerekek, mert a térségben híre ment, hogy itt van nyitottság és lehetőség valódi segítő hozzáállásra.

Ugyanakkor olyan tapasztalat is van, hogy az alapítványnak azért kell küzdenie, hadd dolgozhasson és segíthesse a rászoruló iskolát, és így akad példa arra, hogy az egyeztetések végén a tankerület különösebb indoklás nélkül azt jelzi, hogy ennek mégsem kíván teret adni. A fenntartó elköteleződésére pedig minden esetben szükség van, hiszen a program elindításakor kapott – akár sokáig tartó – segítséget követően a fenntartónak kell azt hosszú távon működtetni. A közeg tehát ebből a szempontból is nagyon változó, a helyi hozzáállástól függően akadnak erősen támogató és elzárkózó felek is.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSokkal jobban is lehet segíteni a középiskolásokat a pályaválasztásbanPályaorientáció alatt leginkább egyszeri ismeretátadást szoktak érteni, pedig fontos lenne a diákokat végigkísérni a 9. osztálytól érettségiig.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMár azt sem tudjuk pontosan, hogy hány gyerek jár a magyar iskolákbaEgyre kevesebbet tudunk a közoktatásról, pedig szakpolitikai elemzések nélkül át sem lehet gondolni, hogy mit kellene hosszú távon csinálni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTöbb kevésbé neves iskola kéne, ahonnan jönnek a diákok - így látják az egyetemen a saját utánpótlásukatHafiek Andrea, a Semmelweis Egyetem Oktatásigazgatási Hivatalának vezetője és Benyó Zoltán, az egyetem Doktori Tanácsának elnöke volt a G7 oktatási témájú podcastsorozata, a 28. óra vendége.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk„Mindenkinek ebből kéne tanulnia” - így segíthet itthon is a világ egyik legnagyobb tanulási platformjaEgyetemi vizsgára készülve, elitgimnáziumban, de tanodákban is tanulnak már itthon az amerikai nonprofit platform oktatási anyagaiból. A 28. óra adásának vendége Lovas Eszter, a Khan Academy hazai képviselője volt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMás szakmából átképzett tanárok – megoldás vagy álmegoldás a tanárhiányra?Sokéves vegyipari múlttal vált kezdő tanárrá Fridez Dóra, aki most két határmenti kistelepülés iskolájában tanít.

The post Amikor jön a gyerek és beléd rúg, akkor nem az az első gondolatod, hogy ez a gyerek bajban van first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.